Fekete volt még az ég, csillagtalan,
a lég illattalan,
nem fújt szél.

Lélek sem járt a kietlen világban,
a szív sírt magában,
s nem remélt.

Nesz sem hallatszódott közel s távolban.
Az üres pusztában
hangtalan

lépkedett tova a láthatatlan árny;
az elveszített szárny
szótalan.

Angyal volt ő egykor, szabadon szállhatott,
nem ismert bánatot,
fájdalmat.

És most a homokkal hintett semmiben
elhalt egy szemiben
utakat

sötétben járt. Bármerre ment előre,
nem lelt ő élőre,
holtra se.

Szárnyaitól megfosztott angyal volt ő,
egyedül szenvedő
holt eszme.