A mesebeli fekete rzsrl azt tartjk, mindssze egyszer virgzik, ppen emiatt keveseknek adatik meg, hogy lssak tndkl, teljes valjban, viszont azon kevesek szmra egy letre meghatroz emlk marad. Valami misztikum lengi krbe lnyt, mely valjban nem tbb mint az rzelmek igaz tovbbtsa…
***
- Granger, mr megint jszaka bklszik a park terletn? Ha most dik lenne…
- Mg szerencse, Piton professzor, hogy mr nem vagyok iskols, mert ha jl sejtem, az j sok pontjba kerlne a hzamnak. Viszont immr n is tanr vagyok, mint n, gy ha jjel stlni tmad kedvem, nincs olyan szably, mely megtiltja, hogy megtegyem – felelte mosolyogva a fiatal n, mire a tanr csak mg bosszsabb lett.
- Aztn ha valami baja esik, ne mondja, hogy nem figyelmeztettem! – morogta Perselus, de fekete szemeiben mgsem harag gett, hanem valami ismeretlen rzs, taln a flt…
- Csak nem aggdik rtem, professzor? – krdezte lnk hangon Hermione, mire egykori tanra hangosan felhorkantott.
- Nekem aztn mindegy, hogy a bjos pofijra a Stt Nagyr is szemet vet-e – mondta trelmetlenl, majd megfordult, hogy visszatrjen a kastlyba.
- Azt akarja mondani, hogy tetszem magnak? – kiablt utna a boszorkny, mire a frfi visszafordult, fradtan shajtott s visszalpdelt a mosolyg nhz.
- Egy rva szval sem mondtam ilyet! – szgezte le Perselus, erre a lny csaldottan megcsvlta a fejt.
- Tudja mi a baj magval, professzor? pp olyan, mint a mondabeli fekete rzsa; letben egyszer nylik ki, de akkor, ha valaki ltja, mindrkk emlkezni fog r. Maga pontosan ilyen. Volt mr valaha is szinte msokhoz tl a gnyos megjegyzsein s a cinizmusn?
A frfi elgondolkozni ltszott, majd pillantsa a n rdekld gesztenyeszn szemeire vndorolt. Testt bizsergs jrta t, majd a lnyhoz lpett s lgyan megcskolta. Hermione elszr meglepdtt, majd viszonozta a szenvedlyez megnyilvnulst. Mg k ketten sszeforrtak, s rkre egybefondtak, egy apr fekete rzsabimb bontogatta szirmait…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
