Valami lerhatatlan er vonzott az elrhetetlenhez,
Mit nem tudok mshoz hasonltani, csak a szerelemhez;
Hi brndok szltk e pokoli fjdalmakat,
Mikor rm nztl, nem lttl tbbet, mint mocskot, sarat.
Nem lttl a szvembe, gy lett testem is lthatatlan,
S mit velem mveltl, mr te is tudod, megbocsthatatlan;
Srtsek kereszttzben ltem le letem, hozzd oly’ kzel,
De te mgis tvol voltl, s engem ma mr ms karja lel.
Te sosem hittl az igaz szerelemben, csak a gylletben,
Nem volt szmodra hit az emberekben, csupn a holttestekben.
Tudod jl – taln tl ks mr, de megtudtad -,
Te hibztl, te vlasztottad a rossz utat.
Ma mr taln bnod, hogy nem hittl nekem, s nevettl,
Utlag jttl r, szerettl, mgis rkre elvesztettl.
Minden reggel, ha felnzel az gre, mosolygok rd,
Hisz szerettelek, s ami trtnt, nem a te hibd.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
