Merlinre, meg fogok bolondulni! Ááá, ez nem lehet igaz!

Holnap kezdődnek a RAVASZ vizsgák, és én nem tudok semmit. Biztos meg fogok bukni bájitaltanból. Mi lesz velem, ha nem megyek át belőle? Rajtam fog nevetni az egész iskola!

-         Ugyan már, Mio! Ha te nem mész át a vizsgán, akkor senki – próbál bíztatni Harry, de biztos csak azért mondja, hogy végre abbahagyjam a pánikolást.

-         Nem érted, hogy semmi nem jut eszembe? – kiabálok rá kétségbeesve, de ő csak Ronnal együtt nevet rajtam.

-         Ne csináld! Anya pont a ma reggeli levelében írta, hogy ha így érzünk az tök normális. Ez elvégre azt jelenti, hogy mindent tudunk. Én is épp úgy érzem, mint te – magyarázza vörös hajú barátom fáradtan, mire én csak gúnyosan felhúzom egyik szemöldököm.

-         De ha te így érzel, rendszerint trollt is kapsz a dolgozataidra – vetem oda neki, mire Harry próbál elfojtani egy kacajt.

-         Tudod, ilyenkor kísértetiesen hasonlítasz Pitonra – mondja mosolyogva, míg Ron duzzogva bámul a kandallóba.

-         Képzelődsz! – sóhajtok. - Nem akarok megbukni!

-         Nem is fogsz! – vágják rá mindketten, amitől bennem felmegy a pumpa.

-         Elmegyek sétálni, utána pedig egész éjszaka tanulni fogok – mondom dacosan, és kisétálok a klubhelyiségből.

Jobb ötlet híján – hogy végre megnyugodjak – a parkba megyek kiszellőztetni a fejem. Az egyik fa tövébe ülök le végül, lábamat belelógatom a langyos vízbe. Zsongnak a gondolatok a fejemben, egyre inkább hatalmába kerít a pánik, hogy nem fog sikerülni a másnap.

Egyszer csak egy sötét árnyék vetül felém, mire egy halk sikoly szakad fel torkomból, és felugrok ültőmből.

-         Ugyan, Miss. Granger! Ne mondja, hogy ilyen ijesztő vagyok! – nevet gúnyosan sápadt arcomon.

-         Nem… vagyis igen… akarom mondani… - dadogom, ő meg egyre jobbat derül zavaromon.

-         Ne habogjon már, értem én! Biztos nagyon fontos dologról elmélkedhetett – morfondírozott, közben cinikusan felvonta vékony fekete szemöldökét.

-         Én csak úgy érzem… szóval attól félek, hogy holnap meg fogok bukni – tör elő belőlem, s mikor látom, hogy tanárom szólásra nyitná ajkait, hogy valami sértést vágjon a fejemhez, én hadarva folytatom –, pedig rengeteget tanultam, minden tankönyvet legalább tízszer olvastam, ha nem többször; a főzetek kilencvenkilenc százalékát még álmomból felverve is el tudnám készíteni, de nem jut eszembe semmi. Érti? Semmi! – kiabálom Piton képébe, mire ő, hogy végre elhallgatasson, közel hajol hozzám, s csókot lehel az ajkaimra.

Merlinre? Elaludtam és álmodom, vagy éppen tényleg a bájitaltan tanárommal csókolózok?

-         Nos, Miss. Granger, véleményem szerint tanulja még végig a ma éjszakát, biztosan akkor magabiztosabban áll holnap a kivégző osztag elé – gúnyolódik velem, de én teljesen kétségbe esem tőle.

-         Ön szerint mit kéne még tanulnom? – kérdezem vékony hangon, mire ő csábító fekete tekintetével rám néz, majd kezét nyújtja felém.

-         Jöjjön, a lakosztályomban mindenről felvilágosítom!

Mintha mágnes vonzana, megfogom kezét, hatalmas tenyerébe szinte elveszik az enyém.

Ugyan, most őszintén? Tanulhat az ember jobb személytől, mint a tulajdon tanárától?