B�cs�zni sohasem egyszer�, de sokszor elker�lhetetlen, musz�j. Sok �rtelemben b�cs�zhatunk, elk�sz�nhet�nk �tra kel�s�nkkor egy csal�dtagunkt�l, szerett�nkt�l; h�tunk m�g�tt hagyhatunk egy korszakot az �let�nkb�l; f�j� b�cs�t vehet�nk egy t�rgyt�l, egy t�jt�l, �llatt�l, �lett�l. Az elv�l�s lehet f�j�, b�r id�nk�nt megk�nnyebb�l�s. Az ember l�pten-nyomon b�cs�zik valamit�l, vagy valakit�l; lehet, hogy csak ideiglenesen, lehet, hogy �r�kre, de b�cs�zni sohasem egyszer�.

�

Hossz� �vekkel ezel�tt a p�lyaudvaron v�rakoztam a vonatom indul�s�ra, s olyan esem�ny szeml�l�je lehettem, mely m�ly eml�ket hagyott bennem, s ak�rh�nyszor eszembe jut, r�j�v�k, b�cs�zni sohasem egyszer�. B�k�sen �ltem sz�kemben, s a peronon �ll�kat figyeltem. Egyesek rohantak, le ne k�ss�k a vonatukat, m�sok sut�n elk�sz�ntek. Gyors volt a vil�g, de megpillantottam egy p�rt, akik mintha egy m�sik dimenzi�ban lettek volna.

�

A l�ny z�ld szemeiben k�nnycseppek csillogtak, m�g a fiatal f�rfi �vatosan simogatta a v�r�s tincseit. Fekete �riszei b�natosan n�ztek v�gig a sz�p von�sokon, majd er�s karjait kedvese karcs� dereka k�r� fonta, s olyan er�sen szor�tott�k egym�st, mintha soha nem akarn�nak elv�lni. Lelassult k�r�l�tt�k a vil�g, s olyan k�nosnak �reztem, hogy ezt az intim pillanatot meg mertem n�zni, hogy zavartan pislogtam. A mozdony �les f�ttye zavarta meg a szerelmeseket; a fi� l�gy cs�kot nyomott a puha ajkakra, majd sebes l�ptekkel elsietett a saj�t vas�tj�hoz. A l�ny m�g egy ideig hom�lyos tekintettel n�zett ut�na, tal�n akkor l�tta utolj�ra. V�g�l a rohan� t�meg mag�val sodorta; m�g l�ttam, ahogy felsz�ll egy m�sik szerelv�nyre, hogy a saj�t �tj�t j�rhassa.

�

Az alatt a p�r perc alatt v�g�rv�nyesen megtanultam, b�cs�zni sohasem egyszer�.

�