Élt egykor egy férfi, és élt egykor egy lány,
Együtt sétáltak az élet rögös útján.
Élték az életet, bár nem volt egyszerű,
Szerelmük forró volt, haláluk sorsszerű.

Egy oldalon álltak, mégis olyan távol,
Nem menekülhettek a csata zajától;
Egykor még gyűlölték, megvetették egymást,
Hiszen az iskolában nem tehettek mást.

Harcmezőn álltak, tekintetük összeforrt,
Krónikákban olvasni róluk néhány sort,
Miként áldozták magukat a másikért,
Meghaltak szerelmükért és társaikért.

Csak egy könnycseppet ejtett értük a világ,
Közös sírjukon hamvakból nőtt kis virág,
Mert ha ők el is mentek, emlékük örök,
Dicső szellemük ott lebeg sírjuk fölött.