Vid�m v�r�s l�ng pislogott a kandall�ban, kellemes meleget �rasztva a hideg t�li est�n. A kis takaros szob�ban csak egy fotel volt, amiben egy �reg f�rfi �lt. A t�z m�r kev�s f�nyt �rasztott, �pp eleget ahhoz, hogy az ablakon kitekintve, l�tni lehessen a s�t�t utc�n a h�pelyhek lass�, ritmusos t�nc�t, melyben a partnere a sz�l volt. Az �gen csillagok ragyogtak, sz�mos alakzatot rajzolva az �gre tekint�k sz�m�ra. Az �reg egyre ezeket a csillagk�pet tanulm�nyozta, szomor� eml�keket fel�bresztve benne.

Gondolataiba m�lyedve tekintett maga el�, �s egyre csak a m�lt ker�tette hatalm�ba. „Fiatals�g, bolonds�g.” Erre a gondolatra l�gyan elmosolyodott, majd amilyen hirtelen �rezte mag�t kicsit boldognak, szomorodott is el. Pr�b�lta ink�bb elhessegetni a sz�v�be markol� eml�keket, de nem tudott nem r� gondolni. Szem�be k�nnycsepp jelent meg, tekintet�t elhom�lyos�tva, �s szemeit csillog�v� var�zsolva. „Var�zslat”, ez volt a k�vetkez� sz�, ami esz�be jutott. Lassan, r��r�s mozdulatokkal kit�r�lte szem�b�l a k�nnyeket, majd �jra megn�zte az ablakon t�li, el�rhetetlen pontok aranysz�n� kavalk�dj�t, melyek most egy r�zsa kecsess�g�t, t�k�letess�g�t form�zt�k. „Szerelem”, egy �jabb f�jdalom. Tal�n a sz�l hat�s�ra, de a r�zsa szirmai, kom�tosan elkezdtek a f�ld fel� hullni. „H�bor�”, �v�lt�tte egy hang a fej�ben, amire borzong�s futott v�gig test�n, akarat�n k�v�l is lehet�s�get adva a k�nnyeinek v�gigcsorogni az arc�n. �gette a b�r�t a forr� nedvess�g, de m�gsem �rezte, a sz�ve f�jt, az a testr�sze, ami egykor szeretettel, szerelemmel volt telve, de m�ra m�r csak az �ress�g jellemzi. „Hal�l”. Igen, ez volt a megv�lt� sz�, � is tudta, m�r csak az elm�l�s seg�thet rajta.

Utat engedett a szem�ben gy�lekez� k�nnyeknek. Hosszan �s n�m�n csorgatta, m�g csak egy cseppet is ki tudott ejteni, majd mikor k�nnycsatorn�i elapadtak, �jra az �gre emelte tekintet�t. „Megbocs�t�s”, rem�lte r�sze lehet m�g benne, elfelejtik a sok rosszat, amit tett, �s ha elj�n az id�, tiszta lelkiismerettel �llhat azok el�, kiket egykor szeretett. Sz�p lassan lehunyta szemeit, �s �r�k �lomra hajtotta fej�t a k�nyelmes karossz�kben. Abban a pillanatban, a kandall�ban kihunyt a pisl�kol� t�z, �s az �gen egy �jabb csillag jelent meg, mely f�nyesebben ragyogott, mint t�rsai.

A f�nyes �gitestek �jra form�t �lt�ttek, k�nyelmes mocorg�suk eredm�nyek�ppen �jra egyben, �ppen, eg�szs�gesen t�nd�k�lt a r�zsa. Aki ebben a pillanatban az �gre emelte tekintet�t, �r�mmel konstat�lta, hogy sz�p est�j�k van. Az emberek sz�v�be pedig bek�lt�z�tt a legszebb, legnemesebb �rz�s. A „boldogs�g”.