Megkopva, kifakulva

A fiatal fi� �lmatlanul forgol�dott �gy�ban, hi�ba hunyta le szemeit, gondolatait csup�n ugyanaz a f�l� �rz�s t�lt�tte ki, �r�kre elvesz�tette a l�nyt, akit szeretett. A s�t�tben szinte l�tta az eszm�nyi k�pet a v�r�s haj�, smaragdszem� l�nyr�l, amint az fel� int, mosolyog, majd egy pillanatnyi v�lt�s ut�n ugyanaz a gy�ny�r� arc f�jdalmas k�nnyekkel pislog fel�, s ajkai csal�dott szavakat form�lnak.

Igen, minden bizonnyal r�vid �lete legrosszabb eml�kei k�z� tartozik az a f�lresiker�lt nap.

Vajon a l�ny is �lmatlanul forgol�dik rajta gondolkodva? Vajon tudja, hogy megb�nta, ami�rt akaratlanul kics�sztak a s�rt� szavak a sz�j�n? Gondol-e r�, s tudja, hogy milyen mag�nyos?

A fi� tudni szerette volna a v�laszokat, de hi�ba l�tta nap-nap ut�n volt kedves�t, nem sz�lhatott hozz�, tekintete nem id�zhetett sz�p, karcs� alakj�n n�h�ny t�red�knyi pillanatn�l tov�bb.

M�lnak az �vek, s kopnak az eml�kek, de a sz�ve �ppen ugyan�gy dobban – hevesen, �temtelen�l -, mint egykoron.

- Mi volt ez, ha nem igaz szerelem? – tette fel mag�nak a k�rd�st a s�t�t �jszaka sor�n �jra �s �jra.

Lassan v�nszorogtak a percek, s benne minden egyes pillanattal ink�bb n�tt a kegyetlen-f�j� gondolat, a l�ny m�r r�g t�ltette mag�t egykori szerelm�k�n, s m�s karjaiban hajtja �lomra a szem�t – az ellens�ge karjaiban.

F�jt neki, hogy ez a nemes �rz�s ilyen k�nnyen tud tovasz�llni az im�dott l�ny sz�v�b�l, de tudta, nem felejthette el �t teljesen, hiszen ha a szerelem el is sz�ll, az eml�kek tov�bb �lnek – megkopva, kifakulva.

Megfogadta mag�ban azon az �jszak�n, � eml�kezni fog szerelm�k minden perc�re, mert �t a m�lt-szerelem �lteti hal�la pillanat�ig, az abb�l sz�rmaz� t�z lobog majd minden tette hajt�erejek�nt, �s am�g ez meg nem v�ltozik, � nem felejthet.

Mikor hajnalban zavart-keser� �lomba zuhant, a l�tottak, mint egy balj�slat� filmkocka-sor peregtek v�gig, mid�n a v�r�s sz�ps�g t�nd�kl� f�nnyel k�rbev�ve v�r majd r� a t�lvil�g d�szes kapuj�ban, hogy a bel�p� s�t�t alakot fogadhassa, s a b�ne al�l v�gre feloldozhassa. Mert a fi�b�l m�g f�rfi lesz, s v�gig kell n�zni, ahogy v�gk�pp elvesz�ti a boldogs�g rem�ny�t, s sok szenved�s v�r m�g a megnyugv�sig, mid�n a fekete szemp�r �jra �sszefon�dhat a smaragddal.

Perselus Pitonnak m�g sok rossz d�nt�st kell meghoznia, hogy az � t�nd�r-Lilyje megbocs�t�n �jra karjaiba fon�dhasson. De a fiatal fi�t hossz� �tja sor�n elk�s�rik majd az eml�kek – megkopva, kifakulva, l�ngol� szerelemmel.