Olyan különös volt az a nyár,

A szél halkan susogta, szeretni fáj,

Mikor két ellenség egymásra talál,

Szerelmükre nem vár több, mint halál.

Hirtelen pillanat volt, számukra csodás,

Lehet-e két ember közt ily’ erős vonzás?

Egy világ választotta el kettejüket,

S a nyár végével elfojtották szerelmüket.

Háború dúlt a világban, véres csata,

A végső volt a tél legszörnyűbb pillanata.

Más oldalon álltak, egymással szemben,

Megfagyott a vér lüktető ereikben.

Tudták, egyikük a napot nem éli túl,

Pokolian fájt a kín, átkozottul.

Mindketten végszóra nyitották ajkaikat,

Csatazaj nyelte el utolsó szavaikat.

Megváltotta fájdalmukat a zöld fénysugár,

Hiszen tudták jól, szeretni muszáj.

Két holttest feküdt a lemenő nap fényében,

Mindkettőnek szerelem élt elnémult szívében.