Olyan k�l�n�s volt az a ny�r,

A sz�l halkan susogta, szeretni f�j,

Mikor k�t ellens�g egym�sra tal�l,

Szerelm�kre nem v�r t�bb, mint hal�l.

�

Hirtelen pillanat volt, sz�mukra csod�s,

Lehet-e k�t ember k�zt ily’ er�s vonz�s?

Egy vil�g v�lasztotta el kettej�ket,

S a ny�r v�g�vel elfojtott�k szerelm�ket.

�

H�bor� d�lt a vil�gban, v�res csata,

A v�gs� volt a t�l legsz�rny�bb pillanata.

M�s oldalon �lltak, egym�ssal szemben,

Megfagyott a v�r l�ktet� ereikben.

�

Tudt�k, egyik�k a napot nem �li t�l,

Pokolian f�jt a k�n, �tkozottul.

Mindketten v�gsz�ra nyitott�k ajkaikat,

Csatazaj nyelte el utols� szavaikat.

�

Megv�ltotta f�jdalmukat a z�ld f�nysug�r,

Hiszen tudt�k j�l, szeretni musz�j.

K�t holttest fek�dt a lemen� nap f�ny�ben,

Mindkett�nek szerelem �lt eln�mult sz�v�ben.

�

�

�

�