-��������� Elj�tt az id�, hogy v�lassz. � vagy �n?

�

-��������� Ne k�rd t�lem ezt! Gyenge vagyok veled szemben, t�ged akarlak, de � is kell.

�

-��������� Akkor r�m ne is sz�m�ts.

�

-��������� Ne hagy itt k�rlek.

�

-��������� Elegem van, hogy folyton � az els� az �letedben, �gy ugrasz, ahogy � f�ty�l.� Itt az ideje, hogy te magad d�nts az �letedr�l! – mondta a n�, akinek hossz� barna haja a v�ll�ra omlott, gesztenyebarna szemeiben pedig k�nnycsepp csillogott.

�

-��������� �gy t�nik, nem ismersz, az �letem az �v�, ha akarja, eltapos, mint az ember a rovarokat, akik a f�ld�n j�rk�lnak. Ha t�ged v�lasztalak, nem lesz hossz� a boldogs�gunk, mert meg�l mindkett�nket. Viszont, ha �t v�lasztom, magamat �t�lem hal�lra. – magyar�zta a f�rfi kedves�nek, fekete haj�ba m�r �sz hajtincsek vegy�ltek az �vek folyam�n, m�g �rl�d�tt a k�t part k�z�tt.

�

-��������� Akkor mindegy mit teszel, meghalsz? – csuklott el a n� hangja, majd a k�nnyei kibuck�ztak szem�b�l, v�gigfolyva orc�j�n, eg�szen v�r�s ajk�ig.

�

-��������� Meghalok, de m�gsem mindegy mit teszek. Nem akarlak megb�ntani szerelmem, de �t kell v�lasztanom szerelmem.

�

-��������� Ne nevezz �gy, ezek szerint nem szeretsz. – �v�lt�tte a n�, �s pr�b�lt elfutni a f�rfi el�l.

�

-��������� Nem mindegy, mert ha �t v�lasztom biztons�gban, leszel, �n csak a kasz�st hozom a nyakadra. – a f�rfi szem�ben is s�s nedvek csillogtak, majd k�zelebb l�pett a n�h�z �s megcs�kolta. Hossz�, szenved�lyes cs�k volt, hiszen tudt�k, hogy az utols�. A n� kicsit elh�z�dott a f�rfit�l, hogy a szemeibe n�zhessen, majd megsz�lalt.

�

-��������� H�t ennyi lett volna sz�munkra a boldogs�g?

�

-��������� Ennyi bizony. - j�tt egy hang a sarokb�l, amolyan hal�lon t�li, melyhez egy ronda test is tartozott. – csal�dtam benned Perselus, �ssze�llni egy s�rv�r�vel. Ez b�ntet�st von maga ut�n. Adava Kadevra! – �v�lt�tte a f�rfi �s Hermion�ra ir�ny�totta az �tkot, aki �sszecsuklott, �s a szeretett f�rfi karjai k�z�tt hunyta �r�k �lomra a szem�t.

�

-��������� M�rt vetted el t�lem Voldemort nagy�r? Most m�r �lj meg engem is! – k�ny�rg�tt a f�rfi.

�

-��������� Azt m�r nem, te fogsz �nkezeddel v�get vetni az �letednek, legyen ez a m�sodik b�ntet�sed. – sziszegte a fekete m�gus majd egy pukkan�ssal hoppan�lt.

�

-��������� Sajn�lom, �n mondtam, engem nem szabad szeretni, mert az nem lesz �r�mteljes v�g�. – suttogta a f�rfi halott szerelm�hez, majd a holt testen v�gigfolyatta k�nnyeit. – Szeretlek.

�

Ott tal�lt r� a f�rfira a v�g, halott szerelme mellett, a hal�l oka: megszakadt a sz�ve.

�