Nem csillog napf�ny a hull�mok fodrain,
Varj� k�rog a led�lt v�r romjain,
Ben�vi a moha, maga al� temeti,
Emberi k�z a v�gt�l m�r nem mentheti.

S�t�t alak sziluettje l�tszik amott,
Karj�ban sz�p kedvese, ki m�r halott;
Megt�rt lelk�ben gy�sz �g, szem�ben k�nny,
K�njait nem l�tja m�s, csak az �r�k cs�nd.

A t�volban m�r nem neszez a sz�l, s�t nap,
Elsz�ll a varj�, s es�cseppek hullnak,
Elnyeli hangj�t a b�nat n�ma tengere,
Nem j�n t�bb� vissza m�r dr�ga szerelme.

Meghalt a m�lt �s maradt a rideg vil�g,
Elhervadt a r�ten a legszebb vir�g.
Elment �, ki sz�ve jeg�t felolvasztotta,
A n�, ki lelke t�z�t fellobbantotta.