1.

Mámoros öröm, vidám nevetés, koccanó serlegek.

Nyertünk, véghez vittük, amit senki sem hitt volna.

Büszkeség, bódultság, magabiztosság – bennem kétségek.

Mindezt miért? Mert Harry kitartott, nem roppant össze. Mindenki azt hiszi, egyedül is megtette volna, mi csak közrefogtuk őt. Néha én is elhiszem, hiszen mit tettem én, amit ne tudott volna magától is.

Köszöntőbeszédek, taps, ölelések. A Hősnek mindez jár, Harry megérdemli.

Egy pohár whisky, ez az én vigaszom, társaságom. Lassan kortyolom, hogy minden pillanatban érezzem a jótékony hatást, az elbódulás fantasztikumát, a rossz szájíz múlását. Elvégre mit tettem én, ki vagyok?

Mindegy is, majd holnap ráérek gondolkodni. Holnap… Mit hoz a holnap? Ki tudja. Nem kell most ezen gondolkodnom, hiszen holnap is lesz nap… hála Harrynek.

…

- Ron, mit lógatod az orrod? Megcsináltuk, legyőztük! – veregeti meg a vállamat.

- Te… csináltad meg… te… győzted le – hangom akadozik, a felgyülemlett keserűség kitörni készül.

- Hermione és nélküled képtelen lettem volna rá, együtt tettük! – erősködik. – Hallod, kelj föl, térj észhez, és inkább kérd fel táncolni ’Mionét! – kacsint, majd a húgomat keresve eltűnik az ünneplők tömegében.

Dübörgő zene, visszautasítástól való félelem, csillogó gesztenyebarna szempár – felém pillant.

Lassú léptekkel haladok felé, szám teljesen kiszárad, alig bírok megszólalni. De ahogy a szemébe nézek, mintha biztatást vennék ki a tekintetéből. Félreteszem a tánccal szembeni előítéleteimet, s halk, de határozott hangon teszem fel a kérdést:

- Táncolnál velem?

Ő válaszként karjaimba fonódik, teljesen testemhez simul, fejét mellkasomra hajtja. Derekánál fogva magamhoz szorítom, beszippantom hajának illatát.

A kétségek mintha kiszállnának szívemből, s helyükre a nyugalom és boldogság költözik.

Hajnalig maradunk így összeölelkezve.

2.

- Aztán vigyázz a kishúgomra, Harry! Ha rosszat hallok felőled, a barátságunk ellenére is beverem a képed – nevetünk egymásra, mire Ginny és Hermione kuncogni kezdenek.

A szertartás csöndes, tényleg csak azok vannak jelen, akik Harrynek és a húgomnak sokat jelentenek. Az eskük elhangzásakor oldalra sandítok kedvesemre, s látom, hogy könnyek csillognak szemeiben.

Talán ekkor értem meg, mekkora kincs is ő az életemben. A nő, akit mindig is szerettem, csak az enyém, de még mindig vár.

Rám.

Hogy kimondjam végre, s ne csak éreztetni próbáljam, amit érzek.

Az este folyamán féltékenyen nézek minden férfira, aki táncra kéri, mígnem megelégelem, s lekérem a következő számra. lassú, andalgós dal, s Ő ennek megfelelően simul az ölelésembe. Fejét a vállamra hajtja, érzem meleg szuszogását a nyakamon. Halkan fülébe suttogom a szavakat, mire ő csodálkozva kapja fel fejét.

Rám néz, s én rá nézek.

Egy végtelennek tűnő pillanat múlva szinte némán formálják ajkai a választ:

- Igen.

Leheletkönnyű csókot váltunk, majd újra vállamon nyugtatja fejét.

3.

Ahogy a kérdés elhangzását követően rám pillant és mosolyog, forró bizsergés fut végig a testemen.

- Akarom.

Hangja határozott, magabiztos.

A kérdés elhangzik újra, ezúttal nekem célozva.

- Akarom – felelem, s megszorítom az apró kezet.

Érzem, ahogy a legősibb mágia, a szeretet körülleng minket, s ahogy tekintetünk összekapcsolódik, tudom, hazaértem.