A remny mindig velem egytt l,
A nappal fekszik, s a holddal kl,
Az agy tudja, nem lehet, csak a szv reml,
Hogy lmaimban szemlyed szerett cserl.
Engem szeretsz, s flembe suttogsz,
Szerelmes szavakkal lgyan bkolsz,
S a testem minden pontjn szenvedlyesen cskolsz,
Minden pillanatban vgysz, s rm gondolsz.
De mikor kakasszra kel a hajnal,
Elhagysz, s rm sem nzel nappal,
Mst halmozol el cskjaiddal,
S szerelemmel tsztt lapjaiddal.
Szemeim vrsen izzanak, mint szvem,
Magnyos, s a srtseid mind elhiszem,
Szemeim ss knnyeit megzlelem,
S a szvem jra meg jra ktfel repesztem.
Az jszaka leple alatt jra akarsz,
Bocsnatot krsz, s velem maradsz,
De ha a hold lenyugszik, jra arra utalsz,
Mi csak ellensgek vagyunk, s megint elszaladsz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
