Kopp-kopp-kopp. A hatalmas hallban visszhangzott az egyenletes kopogás, mire a ház egész népe és vendégei kíváncsian tódultak a bejárat felé meglesni, kik érkeztek. A gyerekek vidám kacaja betöltötte az egész épületet, a felnőttek élénken csevegtek, mindenkinek volt miről mesélnie a másiknak. Az ajtón valaki feloldotta az összes zárbűbájt, majd nyikorogva kinyílt, s belépett rajta Hermione és Christian. A kisfiút rögtön játszani invitálták barátai, akikkel felszaladtak az emeletre, addig mindenki üdvözölhette a boszorkányt.

-         Úgy örülünk, hogy mégiscsak eljöttél! – lelkendezett Olívia Potter, miközben magához ölelte barátnőjét.

-         Boldog karácsonyt, Mione! – puszilta meg két oldalról az arcát Vicktoria, majd Ginny.

-         Lányok, hagyjátok levegőhöz jutni szegényt! – csilingelte a háttérben Leticia Malfoy, aki férjébe karolva éppen kilépett a szalonból. Hermione rámosolygott, majd ahogy Pitonra esett a tekintete, vissza kellett fognia előbuggyanó nevetését.

A többiek látva a lenyelt kacajt és a lány elvörösödő arcát vidám nevetésbe kezdtek, mire a bájitalmester felhúzta a szemöldökét.

-         Mi olyan mókás? – kérdezte merev arccal, mire Hermione kissé megkomolyodott, úgy próbált felelni a kérdésre.

-         Ne haragudjon, de egyszerűen fantasztikusan áll önnek a kék, ha majd megőszült a haja és szakállat növesztett, épp úgy fog kinézni, mint Dumbledore professzor nézett ki egykor – nevette, mire David még vidáman hozzáfűzte:

-         A félhold alakú szemüveget majd mi álljuk!

-         Roppant humoros – morogta, majd elindult az emeletre.

-         Most meg hová mész, apa? – kiáltott utána lánya, mire a tanár visszafordult.

-         Átöltözni. Még szerencse, hogy magammal hoztam a fekete talárom is.

-         Merlinre, eszébe ne jusson, professzor! Remekül néz így ki. Bocsánat, hogy nevettem, de olyan… új ez a látvány. Ha nem a saját szememmel látnám, el sem hinném – felelte kedvesen Hermione, majd visszahúzta Pitont a lépcsőről, s bementek a szalonba.

Az este remek hangulatban telt, hosszan csevegtek, szóba került mindenféle, Harry és Ron vidáman elevenítette fel az iskolás évek legnagyobb csínyeit, Ginny újra és újra beleborzongott a Titkok kamrájában átélt borzalmakba. Kelly és Diego meséltek amerikai tanulmányaikról, amit Vick, Liv és Brian is előszeretettel kiegészítgettek. Neville az egyik fotelben ülve hallgatta a történeteket, s Hermionéval gyakran összemosolyogtak a hallottakon. Piton és Lety nem sokáig maradtak a társasággal, fontos elintéznivalóra hivatkozva visszavonultak a szobájukba. David és fiatal felesége, Rella az ausztráliai életükről meséltek. Egy idő után Leticia visszatért a fiatalokhoz, azzal, hogy a férje elaludt, de ő még nem álmos. Késő volt már, mire mindannyian nyugovóra tértek, s békés álmot bocsátott a szemükre egy kis tündérke.

Hermione reggel egy vidám madárka csicsergésére ébredt, el sem tudta képzelni, mit keres az a téli időszakban, Londonban. Arcán mosoly terült szét, majd magára vette köntösét, és lesétált a nappaliba. Szép, idilli kép tárult a szeme elé, a gyerekek boldogan ücsörögnek a karácsonyfa alatt és tépik le a színes csomagolópapírt az ajándékokról. Kisfiát is kiszúrta a gyerekseregben, pontosan egy tucat fiatal boldog kacaja áradt szét a házban. Lassan befutott a többi felnőtt is, s valamennyien arcukon örömmel figyelték csemetéiket.

Aztán megjelent az ajtóban Perselus Piton feje, aki egy tőle szokatlan mosollyal közölte, hogy kész a reggeli. Mindenki számára hatalmas meglepetés volt, hogy a férfi valamennyi étket saját maga készítette, s mikor Lety boldog csókot nyomott férje ajkaira, Hermione elégedetten látta, bizony hatással voltak a férfira a szavai. Nemcsak az öltözékében és a háziasságában látszódott, hogy megfogadta a tanácsot, de mindenkihez volt egy-két jó szava, nem volt goromba, mint máskor.

Miután minden tányér kiürült, visszatértek a szalonba, hogy a felnőttek is kibonthassák csomagjaikat. A gyerekek játszották a Jézuskákat, mindannyian egyesével vitték oda az ajándékokat. Hermione meg sem tudta már számolni a végére, hány szép könyvet kapott barátaitól, de azon a reggelen újra olyan boldognak érezte magát, mint pontosan tizenegy évvel ezelőtt, mikor Draco karjaiban aludt el. Ahogy ez a gondolat átcikázott az agyán, kissé elszontyolódott, de még mielőtt bárki láthatta volna, újra mosolygott. Nem sejtette, hogy Piton látta, és a férfi tudta, mi járt egykori tanítványa gondolataiban. Jónak látta beavatkozni az események alakulásába, ezért egy hatalmas zsákot húzott elő, ami mindenki számára rejtett egy apró meglepetést. A gyerekek csupa édességet kaptak – amire minden bizonnyal a megboldogult Dumbledore féltékeny lett volna -, míg a felnőttek csupa hasznos apróságot.

Utoljára Hermione maradt, aki számára egy apró fiola volt a mágus kezében. A boszorkány kérdőn pillantott a férfira, aki jelezte neki, hogy majd később elmondja.

A gyerekek kitalálták, hogy a szüleikkel együtt szeretnének játszani valamit, így hát hatalmas családi társasozásba torkollott a délelőtt. Külön-külön egységet alkotott minden família, így Potterékhez tartozott Harry, Liv és két gyermekük James és Liza. A Weasleyket erősítette Ron, Vick és csemetéik, Mona és Ashton. Kelly és Diego két lányukkal, Sashaval és Amyvel álltak föl, míg Ginny és Brian három gyermekükkel, Rhysszal, Dominickal és Melanieval. Davidet és Rellát Leticia jelenléte erősítette, mivel a kislányuk, Anissa még csak két éves volt. Piton vállalta magára a játékmester szerepét, aki úgy döntött, hogy Hermione és Neville álljanak össze ideiglenes családdá, így hát Christiannal és Aliciaval ők is megvoltak négyen.

Jó hangulatba telt el az egész nap, szinte észre sem vették, hogy már lement a nap, és ők mennyire kimerültek a játéktól. A gyerekek fáradtan dőltek el ágyaikban, s szüleik óvatosan betakargatták őket, majd jóéjt csókot nyomtak az arcukra.

Hermione ahogy elhagyta a gyerekszobát, Pitonba botlott, aki félrehívta, hogy beszélni szeretne vele.

-         Gondolom, tudni akarja, mit rejt a fiola – mondta sejtelmesen, mire a nőt elfogta a kíváncsiság.

-         Ami azt illeti, igen, mivel hiába próbáltam rájönni, mi is az, nem ismertem föl – vallotta be kissé elpirulva, mire a férfi felhorkantott.

-         Nem csodálom, Miss. Tudásvágy, ugyanis ez egy saját recept, ami valósággá teszi az emberek legféltettebb vágyát. Megissza az egészet lefekvés előtt, majd reggelre valósággá válik a kívánsága. Használja belátása szerint. Én ezzel szerettem volna viszonozni önnek, hogy tegnap segített a problémámban – azzal sarkon fordult, és már el is tűnt.

Hermione kissé kételkedve vizsgálgatta a bájitalt, ahogy visszaért szobájába. Nem hitte volna, hogy azt az álmát, hogy Draco újra éljen, valóra tudja váltani, így miután felhörpintette az üvegcse tartalmát, erősen arra koncentrált, hogy megfejtse egykori álmainak jelentését, hogy mit is jelent, hogy egy kisbabát ringat a karján, és szerelme öleli őt át. Mielőtt még elaludt, hallotta a reggeli kismadár vidám csiripelését az ablaka alatt.