Sz�rke felh�k bor�tott�k el az eget,
esteledett.

A csillagtalan horizont b�san n�zett,
rem�nys�get

keresett a t�volban a sz�p id�re,
megment�re

v�gyva k�szott be a szikl�k reped�sein,
peremein

a hegyormoknak, k�vek alatt megb�jva,
�sszez�zva.

B�san hullatta k�nnyeit a vil�gra,
sok vir�gra;

v�gtelen f�jdalommal hintve a f�ldet,
lombot s t�rzset

egyar�nt t�pett a zsarnoki sz�l s vihar,
minden kihal,

ha egyszer vill�m has�t bel�, meggy�jtja,
ak�r f� s fa.

Az �let egy keser�s�ges nagy tal�ny,
m�rt van mag�ny?

Mi�rt sz�let�nk a vil�gba, ha halunk,
s elsz�ll dalunk?

Minek �lj�nk mi boldogs�gos �letet,
s ne k�nnyeket?

V�laszolni senki nem tud, nincs, ki hallott…
Isten halott!