Hangtalan s�t�lsz el mellettem,
Tekinteted nem emeled r�m,
Es�felh�k gy�lekeznek felettem,
Keser� s�haj hagyja el sz�m.
Gyere vissza hozz�m!

Naivan hittem, kellek neked;
Ha arra k�rsz, m�g szolg�llak is,
�s lettem volna ak�r j�t�kszered,
Akkor is, ha minden szavad hamis.
T�ged akarlak, csakis!

Telnek a napok, m�lnak az �vek,
Az es� meg�ll�thatatlan szakad;
Sz�rnyen hi�nyollak t�ged,
Sz�vem az eml�kekben marad.
Hallani akarom szavad!

Elm�sz az utc�n, �szre sem veszel,
Nem r�ttam volna fel �rz�seid,
De ha fel�m egy apr� gesztust teszel,
�n elfeledem s�rt�seid.
Kit�pem magamb�l eml�keid!
Most m�r a feled�sbe veszel!

Menj szabadon, nem kellesz m�r!
R�m egy m�s boldogs�g v�r…
El�ll az es�, s�t majd a nap,
�s t�ged soha t�bb� nem akarlak.

A t�ske ott marad bennem, de nem baj,
A hib�ib�l tanul az ember,
S b�lccs� lesz, mire �szbe fordul a haj,
M�g csak azt se k�rem, felejts el!

Hisz te m�r most sem eml�kszel,
Hangodat nem akarom hallani,
K�rlek, eressz v�gre szabadon el,
S hagyj a j�v�be szaladni!

Had legyek olyann�, mint te,
Szabadon az ember m�r boldog szinte.
Menj, s hagyd, hogy s�ss�n a nap,
S a vir�gok majd kiny�lnak.
Menj, s maradj t�vol �r�kre!