Elm�lnak az �vek, de a k�nny tov�bb csorog,
Csak a m�ltra eml�kszem, nem �rdekelnek holmi holnapok,
�br�ndok, v�gyak, v�gtelenbe tart� vonatok.
Szemem csak k�nnyezik, de a sz�vem zokog.

G�rcs�sen szor�tom magamhoz, el ne menjen,
�nz� m�don magamhoz l�ncoln�m egy �let hossz�ra,
Hogy ne jussak a r�m�lmomban szerepl� l�ny sors�ra.
Nem akarom, hogy valaha is elfeledjen.

Hi�ba mondja, nem hagy el soha, velem marad,
Csak a r�g sz�p pillanataira tudok gondolni,
S hogy a f�jdalom, s vesztes�g el�l el kell bujdosni.
Az id� k�rlelhetetlen�l a trag�dia fel� halad.

Hinnem k�ne benne, hogy �szinte, erre k�r,
Hisz ha � el is megy, �rzelmeit itt hagyja nekem,
Hogy ha egyszer �jra tal�lkozunk, mindenre eml�keztessem.
�sszet�rt sz�vem, semmiv� lett lelkem m�r nem rem�l.

Hi�ba szor�tom magamhoz, �t m�r nem tartom, csat test�t,
Elhagyott, mag�nyoss� tett, darabokk� z�zott, t�rt,
Meghalt �, �s hal�l�ban engem is meg�lt.
D�l van ugyan, de napot nem l�tok, csak s�t�t est�t.