Úgy hiányzol, mint még soha senki,
Nem tudom azt a napot feledni.
Magányossá tettél, helyem nem lelem,
Mindig ez van, ha elmúlik egy szerelem.

Tavasz volt, májusi nap alkonya,
Fülemben csengett a vészjósló harsona.
Fájó szavak, könnyáztatta éjjelek,
Nyomasztó álmok, kényszerképzetek.

Elmentél, vissza nem jössz soha,
Pedig úgy vágyom rád még, noha
Megtanultam egy örök életre azt,
Másban kell meglelnem a vigaszt.

Úgy hiányzol, hiába múlnak az évek,
Ágyam végében sorakoznak a rémek.
Boldogság, eltépted az öröm fonalát,
Elvesztettem a lét lineáris vonalát.