�lmok f�ldj�nek remeg� k�zzel b�cs�t intek,
Szememb�l n�h�ny k�nnycseppel f�j� cs�kot hintek
Az egykor csod�k lakta t�nd�rhonnak. B�cs�zom.

�lmok f�ldje mag�ba fogadott mag�nyomban,
Elringatott egy biztosnak hitt ill�zi�mban,
S mikor m�r b�k�ben v�ltem magamat, kivetett.

Sz�rnyaszegett angyal lettem, ki elfelejtett �lni,
Csillagnak k�pzeltem magamat, s mertem rem�lni
Csupa csod�t, f�nyes kincset. Megyek, s elfeledtek.

�lmok f�ldj�n l�pkedtem, ingov�nyos talajon,
Ma m�r hagyom – nyugodt sz�vvel -, az id� szaladjon,
Az eml�kek tov�bb �lnek – kopva, kifakulva.

�lmok f�ldj�t �gy hagyom el, ahogy r�tal�ltam,
Hirtelen, de �letem �pp j� pillanat�ban.
Megyek, b�cs�t intek, de nem s�rok, mert mennem kell.

Elm�lik a szerelem, �s lehet, hogy messze sz�ll,
Sz�vem is m�g egy ideig tomp�n f�j, f�jdog�l,
De �j �lmok vonzanak, sz�z f�ldek, s �jabb v�gyf�k.