N�ha m�g a h�v�s nappalokban kis�t a nap,
S a sz�r�s j�gszil�nkok sz�vemen megolvadnak,
Ilyenkor m�g beragyog a f�nysug�r szemembe,
�s visszat�r a pisl�kol� rem�ny lelkembe.

J�gbe fagyott bar�ts�g, ez volt kett�nk �lete,
Mert nem tudjuk, mi az egy�tt marad�s k�plete.
J�gbe fagytunk, �s b�r a zom�nc m�g n�ha megolvad,
De nem tudjuk m�g, hogy milyen sorsot hoz a holnap.

Higgy�nk m�g a csod�kban, hogy �r�k az olvad�s,
S nem l� m�r r�nk t�bb� a minket �z� b�-vad�sz?
Menek�lj�nk m�g tov�bb? V�gre adjuk meg magunk’t?
F�lek, b�r futunk, ism�t szor�t� j�gbe fagyunk.