A szív bár megszakad, de a bú ott marad,
Ősz követhet nyarat, az idő csak halad.
Mondani nem lehet, csupán érezheted;
Elűzni a telet, ó jaj, nem teheted.

Szereteted örök, az ég is mennydörög,
Bezárulnak körök az emberek fölött.
Hazudhatsz magadnak, minden így maradhat,
Súlya van szavadnak, tetteid gyilkolnak.

Ellökhetsz magadtól, pityergek bánattól,
Lehetsz te akárhol, örökre hiányzol.
Sírhatnak a fák is, bár itt lennél máris,
Elmondani kár is búmat, hogy felszárítsd.

Szólni már nem lehet, velem ezt teheted,
Szívem széttörheted, mindezt érezheted.
Kővé vált a szíved, megmarkol a hideg,
A világ is rideg, szavaim sem hiszed.