Éveken át tartott ez az egész,
Éppen ezért, feldolgozni nagyon nehéz,
Némán csörgedezett sekély medrében,
De nem lelt útra senki lelkében.

Amíg tiszták voltunk, s ártatlanok,
Addig voltunk igazán barátok,
Együtt éltünk át vidám kalandokat,
De végül nem leltünk azonos utakat.

Néha mesélsz magadról, de már más vagy,
S félek, a változás szívemben tüskét hagy,
Meghallgatod, mit mondok, s néha kérdezel,
De úgy érzem, igazán nem is érdekel.

Mi kéne, hogy újra az legyen, mint rég,
S ne fűtsön minket más hév?
Jégbe fagyott barátság, ez lett belőle,
Kérlek, legalább őrizz meg emlékedbe!